5.fejezet

És egy újabb rész. Ez olyan, mint egy könyv, nem tudod letenni. Csak íród szóról szóra, betűről betűre a szavakat gondolkodás nélkül, csak a képeket látod magad előtt és az valahogy a papírra vetődnek. Fantasztikus érzés. Aki még nem tapasztalta nem tudja mit hagyott ki. Szóval jó olvasást!
Xx Stelly

Noah mindennap elhozott a suliba. A rutinunk szerint csókot váltottunk majd kiszáltunk a kocsiból. Lana egyből rohant oda míg Noah átkarolt.
-Tiff!-mosolygot.
-Lana!-küldtem felé egy puszit. A bátyámék is ekkor érkeztek meg. Willék lepacsiztak Noahval majd a szokásos módon felénk biccentettek. Jas feszült volt ami koránt sem tetszett. Szikrázott a szeme és a suli udvart pásztázta, elég alaposan. Valakit keresett. Egésznap próbáltam szemmel tartani amennyire csak lehetett. Amióta Zayn vissza térhetett a sulinkba elég ingerlékeny. Nem akartam, hogy bármi hasonló történjen mint múltkor. Zaynnél aznap is ott volt a már jól ismert zsebkése. Azóta ékesíti a bátyám karját egy hosszanti vágás. Fehér kötés takarta a kezét. Borzalmas volt ránézni. Épp a folyóson sétáltam Lanaval mikor a göndör meg Malik velünk szembe jött.
-Khm...ribanc!-bökte oldalba a göndört mire hátra fordultam. Most telt be a pohár.
-Mond a szemembe!-kiáltottam oda mire megfordult és azonnyomba előttem termett. Nem kellett volna, hülye vagyok! De már nem hátrálhatok meg. Ilyenkor, se Noah, sem a bátyáim nincsenek a közelben, de még Peterék se. A falnak nyomott és közel hajolt. Éreztem gusztustalan leheletét az arcomon.
-Nem akarom, hogy bajod essen szóval ne kérd.-mondta túlságosan is higgadtan.
-Soha sem érdekelt, hogy fáj e valami vagy sem.-próbáltam ugyan olyan higgadt lenni, mint ő. Több kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy ezen egyszer át kell esnünk, de azt nem gondoltam volna, hogy a folyóson kell majd megvitatnunk. Vágni lehetett köztünk a feszültséget. Pattanásig feszült minden idegem. Kiszámíthatatlan volt. Annyira nyugodt a helyzethez képest. Több szempárt éreztem magamon, mint amennyit valaha is akartam. 
-Mindig ellenkeztél.-vonta fel szemöldökét.
-Nem. Belementem az üzleteidbe is. Felfogtad, hogy az életem is kockáztattam még te a segged a volán mögött meresztetted és bámultál?!-kikellett mondanom még ha itt is.
-De nem történt és ott voltam szóval ne rinyálj!-szórt szikrákat szeme.
-Oh, ne rinyáljak?! Tényleg Malik, csak ennyire tellett?! Még te másokkal dugtál én hűséges voltam, de honnan is tudnád mi ez a szó. Miért is te vagy a "banda" vezére?! Te voltál az aki elsőként erőszakolt meg egy lányt aki tényleg szeretett és hitt benned?!-felém lendítette a kezét. Felkészültem a fájdalomra. Megállt a keze a levegőbe, egy kéz szorult a csuklója köré.
-Ne merd! Elég balhét okoztál már.-mondta az ismerős mély hang. Zayn küzdött magával majd mikor a göndör eleresztette a csuklóját, le engedte azt. Elsétált dühösen, pár szekrény ajtóba bele vágott. Felém fordult a göndör.
-Mázlid volt, hogy itt voltam...megint. Harry vagyok.-mosolygott halványan. Még helyesnek is mondanám ha nem lenne Malik csatlósa.
-Tiffany, és köszi...megint.-Lana vigyorgott, nem láttam de éreztem magamon a vigyorát.
-Tudod kit kell hívni ha bajban vagy.-kacsintott majd Zayn után ment. Sóhajtottam, majd Lana felé fordultam. Tényleg vigyorgott, ha így lenne ötösöm a lottón.
-Büszke vagyok! Jól megmondtad neki! De ne flörtölgess azzal a sráccal.-nevette el magát. Mondtam volna, hogy nem flörtöltem vele, de hiába is tiltakoztam volna.
-Tiffany!-hallottam meg Noah hangját aki felém rohant. Mikor oda ért a karjába vont, és a hajamba puszilt.-Styles mondta, hogy mi történt. Jól vagy kicsim? Ugye nem ért hozzád?-nézett rám aggódóan. Harry szólt neki, de arról nem, hogy miatta nincs bajom? Ez neki mégis mire jó?!