1.fejezet

Na itt is lenne az első rész. Remélem tetszeni fog.
XxStelly

Lassan sétált felém. Arcán ördögi vigyor köszönt vissza rám. Valahol legbelül féltem, tudtam mire képes. Szeret. Biztattam magam. Oda ért hozzám majd a falnak szorított, két kezem pedig már a fejem fölött volt. Szorította csuklóim. Nem szerettem amikor ilyen durva. Tudta hogy én még senkivel sem voltam úgy. Durván csókolt, meghúzta alsó ajkam majd áttért a nyakamra. Erősen megszívta, fájdalmamban és élvezettemben felnyögtem. Talán ez bátorította. Nem mintha szüksége lett volna bátorításra. Ujjai erősen tartották csuklóim még másik kezével a nadrágomat szedte le.
-Zayn...ne...-sóhajtottam neki. De nem is érdekelte. Mikor már csak fehérnemű volt rajtam erősen végig szántott fogaival nyakam érzékeny bőrét. Felszisszentem. Zayn elégedetten nézte művét. Oda kaptam a kezem majd mikor elemeltem hogy megnézzem ujjaimon vér volt. Beakartam menni a fürdőbe, de elkapta csipőmet és az ágyra dobott. Felém mászott, polójával pedig kikötözött. Nem tudtam mozogni sem. Fájt ahogy szorította az anyag csuklóimat és bokáimat.
-Ne! Zayn!-félelem uralkodott el rajtam. Láttam szemében az eltökéltséget. Talán azt tervezgethette mit is fog tenni velem, végigmért. Levette melltartom és ajkai a nyakamon lévő fájó pontra tapadtak kiméletlenül. Fájdalmasan nyögtem és ficánkoltam.
-Maradj nyugton! Élvezni fogod.-lehelte nyakamba majd fojtatta ezuttal még keményebben. Felkiáltottam, mire egy kéz csattant arcomon. Megütött. Villant át agyamon. Könnyeim folyni kezdtek, de őt ez sem érdekelte. Miután teljesen levetköztetett, magáról is leszedte a feleslegesnek bizonyuló ruhákat. Újra felettem volt, én pedig tehetetlenül feküdtem alatta.
-Ezt azért hogy ne kiabálj.-kacsintotta majd kipeckelte a számat. Ennél jobban meg sem alázhatott volna. Egy hirtelen mozdulattal bennem volt én pedig üvöltöttem volna fájdalmamban. Tudomást sem véve róla folytatta. Zokogtam és kiabáltam a fájdalomtól. Egy kéz rántott ki ebből a borzalmas extázisból.
-Tiffany...shh...-hallottam bátyám mély és nyugtató hangját.- Itt vagyok. Nincs semmi baj.
Kinyitottam a szemem és nyakába borultam. Zokogtam. Sokszor állmodtam ezt amióta megtörtént. Fegyházba került. Én mégis féltem az utcán, legyen éjjel avagy nappal. Pszichológushoz jártam miatta. A mai napig sírva fakadok ha rágondolok.
-Ez soha többé nem fog megtörténni. Nem hagyom.- simogatta hajam Will. Mindig is magát hibáztatta hogy ez megtörtént. Aznap este elment a barátaival szórakozni így kettesben maradtam Zaynnel a házban. Azt mondta ha ő ott van ez nem történik meg. Ahogy azt a fekete hajú rémséget ismertem, nem érdekelte volna hogy ki van még ott. Ennek már vagy 1 éve, mégis olyan frissen érint. Lassan nyomott el az álom Will karjaiba. Reggel ő keltett. Megkezdődött a tanév. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem majd Willt és engem legidősebb bátyám Jason hozott el a suliba.
-Vigyázz rá öcskös!-kiabált oda Willnek majd eltünt a haverjaival.
-Nem kell bébi csösz.-fordultam a szőkeség felé. Nem érdekelte és ment előre hogy kövessem. Olyan makacs. A nap viszonylag gyorsan ment. Épp az ebédlőben ültem barátnőimmel, persze Will közelében mikor egy csapat srác lépett be az ajtón. Egy srácon akadt meg a szemem kinek feketés haja volt és sötét szeme. Túl jól ismertem azt a szempárt. Borzongás futott rajtam végig. Ő volt az. A lányok és báttyám is oda kapták tekintetüket. Will ösztönösen ugrásra kész volt.
-Nem lesz semmi baj...-probáltam nyugtatni talán mindkettőnket. Felém pillantott és az utoljára látott ördögi vigyor jelent meg arcán. Menekülni akartam, de lábam a földbe gyökerezett. Felém indult.