Bocsánat a késésért de mostanság nagyon kevés időm van bármire is.
A napfény zavarta szemem, ahogy egész szobám elárasztotta. Kellett egy kis idő még hozzá szokom. Lassan felültem az ágyon. Az erős karok eltüntek körülöttem az éjszaka folyamán, és velük együtt a biztonság is. Nem tudom mi történt velem tegnap. A nap borzalmasból fordult fantasztikusba. Olyan valaki tartott a karjaiban akit nem ismerek. Még sem féltem tőlle, megbízik bennem hát akkor én miért ne tenném? Egy ilyen gyermekkort kitalálni ilyen hitelesen nem lehet. Mély fájdalmat látszatni, nem lehet. Igazat mondott, érzem. Egyik ujjammal végig simitottam ott ahol ő is. A hegem. Egy borzalmas dolog aminek helyére most mégis jó dologként gondolok. Hallom még mindig dudolását...érzem karjainak melegét. Megráztam a feje., mintha csak ki akarnám rázni ezt elmémből. Talán igy is volt, talán csak helytelennek tartottam. Anya nyitott be szobámba, elmosolyodott mikor meglátott. Oda jött hozzám és átölelt, jó szorosan. Hozzá bújtam. Nincs is jobb, mint az ő ölelése. Mindig megnyugtat, most pedig a történtek után kifejezetten szükségem volt rá.
-Jó reggelt kincsem.-puszilt arcon.- Itt van Jeff bácsi. Tegnap mikor haza értünk elmondta Harry, hogy mi történt. Mond el te is, a bácsikádnak.-ált fel az ágyról.
-Anya, mind hiába. Múltkor is börtönbe volt és utánna? Látod mien, pedig most engedték ki nem régen.-rántottam meg vállam.
-Tudom.-csak ennyit mondott, majd kiment és becsukta az ajtót. Sóhajtjva álltam fel. Fel vettem egy melegítőt és laza polót, kicsit átszántottam hajam ujjaimmal és lementem. Apa és Jeff a kanapén ültek és beszélgettek, még gondolom anya a konyhában volt. Oda mentem hozzájuk és köszöntem. Apa melett foglaltam helyet, aki átkarolta vállam és magához húzott. Jeff faggatni kezdett, én pedig mesélni. Kérdések és válaszok csatája. Mind végig ő járt a fejembe. Ott ült ahol most bácsikám. Vajon ő javasolta ezt anyáéknak?
-Rendben Tiffany. Én veszem kezelésbe az ügyet. Vissza juttatom oda. Addigis szólok két kolegámnak, hogy figyeljenek rád.-mosolygott biztatón.
-Nem kell, megleszek nélkülük.-megadón sóhajtott majd bólintott. Elköszöntünk bácsikámtól. Felmenetm vissza a szobámba és csak most vettem észre az asztalomon lévő cetlit. Szépen kanyarintott betűket figyelhettem, meg melyek nem illettek gazdáikhoz.
"Ha bármi baj van, csak hívj. xH"
És alatta pedig egy telefonszám volt. Önkénytelenül is elmosolyodtam. Mikor beakartam írni számát egy sms-essel találtam magam szembe. Noahnak volt címezve.
"A mai nap nem jó, közbe jött valami. Bocsánat. xTiff"
A fejem ráztam mosolyogva. Mindent elintézett. Tisztességes lett volna felhívnom Noaht, hogy ne aggódjon, de még nem voltam képes rá. Nem tudom, miért egyszerűen csak nem ment.
*Hétfő, francia óra*
Csak ültem és bámultam ki az ablakon. A szél épp hogy csak táncoltatta a fák ágait s leveleiket, már amennyi maradt még belőllük. Az égbolton rossz előjelű szűrkés felhők kergették egymást. Pont ma nem a kocsimmal jöttem. Pechem van, mint mindig. Éreztem a pillantását. Tudtam, hogy ő az.
-Ms. Clark! Elismételné a mondatot és lefordítaná?-kérdezte francia akcentusával Mr. Gothier.
-Én...-dadogtam.
-Sejtettem. Mr. Styles?-fordult az említette felé.
-Természetesen Mr. Gothier.-rám mosolygott- La tour Eiffel vaut la perspective d'un miracle. Ami azt jelenti, hogy az Eiffel toronyból a kilátás csodálatos.-mosolyognom kellett a francia akcentusán, édesen hangzott. Nem, nekem nem hangozhatott úgy. Mikor elfordult a tanár oda hajolt hozzám. - Mais de plus merveilleux que vous ne pouvez pas.-sugta mire elpirultam. Rámkacsintott és vissza hajolt. Egész órán figyelt. Kicsengettek, mentem volna ki mikor oda hívott a tanár. Hál' istennek. Tudtam, hogy ennek már nem lesz jó vége. Csak akkor hív oda ha a jegyeimről van szó. Így is lett.
-Ms. Clark! Ugye tudja, hogy a kettes nem szép jegy?-ült le asztalához.
-Tudom Mr. Gothier, igérem kijavítom. Kérem adjon még időt.-haraptam be ajkam idegesen.
-Nem Tiffany. Kaptál már elég időt. Tanuló társat kell kineveznem melléd.-mögém nézett.-Mr. Styles, maga lesz a tanuló társa. Egyeztessenek időpontokat. Hát ez fantasztikus. Ne már! Bólintottam majd kisiettem a teremből bármennyire is pofátlan volt a dolog. Bárhol is voltam és bármerre néztem a tekintetébe ütköztem egésznap.
-Tify, téged néz.-mosolygot Britanny.
-Mindenhol ott van.-rántottam meg vállam.
-Lehet, hogy akar tőlled valamit.-mosolygott kajánul Lana.
-Ki akar tőlle valamit rajtam kívűl?-jött oda Noah ebédlő asztalunkhoz. Barna haja tökéletesre volt beállítva. Egy fekete drágának kinéző farmer, egy fehér v-kivágású poló volt rajta, meg egy fekete bőrdzseki. Valamit egy fekete bakancs. Összeráncoltam homlokom, nem szokott így öltözni. Megcsókolt majd mellém ült és átkarolt. És ez sem rá vall.-Szóval?
-Senki. Igazából csak Bri probál elcsalni valahova.-probáltam kivágni magam a helyzetből, kevesebb sikerrel. Ahogy oldalra néztem, láttam hogy engem figyel. Bár szúros pillantással miközben a haverjaival beszélgetett. Vissza fordítottam a fejem a lányokhoz.
-Amuuuuugy...-kezdte Noah.- lenne kedved eljönni velem a tavaszi bálra?-küldött felém egy magabiztos mosolyt. Najó, kezdett megilyeszteni ez a Noah. Mielőtt válaszolhattam volna valaki krákogott. Mikor oldalra fordultam smaragd iriszek furták enyémbe tekintetüket.
-Akkor suli után nállam? Vagy esetleg nállatok?-huzta fel szemöldökét. Miért?! Miért pont most?!
-Öhm, nállunk. De...
-Akkor négyre ott leszek.-szakított félbe és már ott sem volt. Noah féltékenyen nézett, és talán egy kis düh is volt a tekintetében.
-Ezt akartam pont elmondani. Mr. Gothier kinevezte mellém tanuló társnak és ragaszkodott hozzá, hogy minnél hamarabb elkezdjük a tanulást.-remeget a kezem mintha hazudnék, pedig ez volt az igazság.
-Értem. Jut eszembe kezdődik az edzésem. Mennem kell.-halvány csókot lehelt ajkaimra- Szia.-intett a lányoknak is és elsietett. Kérdőn néztem.
-Oh, féltékeny.-nevetett Lana.-Nekem miért nyomik a tanuló társaim a tied meg miért egy szexisten? Ez rohadtul igazságtalan.-sóhajtott és a fejét rázta majd bekapott egy epret.
-Attól még csak a tanuló társam és nem kell többet bele gondolni a dologba. Csak tanulunk.-nyomtam meg az utolsó mondatot.
-Ugye tudod, hogy ha valaki azt mondja, hogy csak tanulnak abból nem az lesz?-tette le poharát Bri.
-Kössz, hogy velem vagy.-sóhajtottam.- Nem úgy tünt mintha ő ezt nem is annyira akarná. Szóval nem is kell ilyenekre gondolnotok.
-Ugyan már, csak nem fogja azt mondani, hogy megakar fektetni. Menj már! Csak higgy nekem.-Mutogatott villájával Lana míg beszélt, Bri pedig bólintott.
-Ti hülyék vagytok.-mondtam majd mikor befejeztem az ebédet felálltam és elmentem órára. Az utolsó órámra. Leültem a padba és az ujjaimmal kezdtem dobolni, magam sem értettem miért. Csak akkor teszem ezt ha ideges vagyok, de arra nem volt semmi okom. Vagy talán mégis, és talán Noahnak is van oka féltékenységre...?
