2016. január 3., vasárnap

7.fejezet

Sziasztok! Itt a következő rész. Teljesen mást akartam kihozni ebből a részből őszintén megvalva. De remélem tetszik. Bri, életem örökké ♥♥♥♥
Jó olvasást!

Nem tudtam figyelni órán...megint. Fülhallgató volt egyik fülembe dugva és Mr.Probz-tól a Waves-t hallgattam. Bámultam a zöld táblát. Napok óta nem tudtam oda figyelni senkire és semmire. Beférközött a gondolataimba a göndör srác. Harry. Furcsa érzés fogott el ha csak rá gondoltam. Noahnak ez persze feltűnt. Tessék már megint RÓLLA fantáziálok. Hiába probálom bezárni az elmém leghátsó részében található ajtó mögé valahogyan mindig kiszabadul. És együtt volt világtörténelmünk, fantasztikus. Oh és még valami...a mellettem lévő padban ült. Éreztem magamon perzselő tekintetét. Ha ránézek az felér egy megcsalással. Nem vonzhat egy ilyen srác, ugyan olyan mint az a féreg. Magamra erőltettem hogy a tábla és minden más érdekesebb legyen, mint Ő. Mr. Nagymenőnek képzelte magát, kétség sem fért hozzá. Belefeledkeztem a zenébe és csak a baszus lüktetése, meg a szavak áradata tombolt bennem. Kicsöngettek, monoton szerűen mentem a következő órámra ami angolirodalom volt. A fülhallgató továbbra is a fülemben volt. Lana és Malik közt szinte biztosra veszem hogy történt valami. Épp amikor a szekrényemnél voltam jelent meg Malik és a sleppje aminek immáron barátnőm is tagja volt.
-...biztosan fantasztikus leszel a mai versenyen.-simogatta egy ismeretlen szőke exem izmoktól dagadó karját, karmai csak úgy szántottam a srác és a köztük lévő levegőt. Féltékenynek kéne lennem? Talán. Az vagyok? Nem. Látszik hogy az a lány pont neki való, de Lanaban kételkedem.
-Hey! Te is jössz a versenyre Tiffany?-kérdezte a szőke srác aki tulajdon képpen nem is volt ilyesztő. Megfordultam, de nem számítottam arra hogy ennyire közel van. Hátráltam egy lépést.
-Nem. Nem szokásom olyan versenyekre járni ahova ti mentek.
-Fogalmad sincs, hogy mien verseny nem de cica?-a göndör azóta is cicának hív, és ezzel ki idegel.
-Nem is érdekel. És ne hívj cicának!-másodpercek alatt előttem termet. Önbizalom és valami sőtét játszott szemében. Közelebb hajolt, nem tudtam menekülni sem.
-Ne kéresd magad! Tudom, hogy bejön. És nem Malikot kéne nézned a versenyen, másnak is bejönne ha őt néznéd.-a fülemhez hajolt- Amugy nagyon sexy ez a tapados farmer. Igazán észbontó.-sugta és a levegő hirtelen vált fülledté és folytogatóvá. Rá fujt nyakamra (mire egy sóhajt tartottam vissza), majd vissza ment a többiekhez.-Ne feledd a szavaim cica!-kiáltotta oda. Sóhajtva fordultam vissza a szekrényem felé. Noah ma nem jön suliba és tessék, máris ez van. Ebédszünetben a csajokkal ültem egy asztálnál. Mikor Noah itt van akkor a bátyámékkal eszem, most viszont a szemközti asztalnál foglaltam helyet. Britanny huppant mellém. 
-Szia drágim!-mosolygott rám, mindig felderültem és most is mosolyognom kellett rajta.-Hogy hogy ma velünk eszel?-nem volt semmi rosszindulat hangjában, mégis kicsit bűntudatot ébresztett bennem. Amióta összejöttem Noahval nem ettem velük, elhanyagoltam őket. Múltkor még Brit is leráztam a telefonba.
-Gondoltam ide ülök hozzátok, rég csináltunk bármit is együtt, hiányoztok.-ez nem hazugság, tényleg hiányoztak.
-Ugyan Tiffany, nincs itt Noah. Ne is álltass minket.-szólt közbe Claire.
-Igen, nincs itt, de attól még nem hiányozhattok? Claire ne kezdjük újra.-sóhajtottam és egy sültkrumplit tettem számba.
-Azt sem én kezdtem. Te csináltad, miattad volt az egész. Nem tudtad elviselni, hogy jobb vagyok.-csavargatta egy tincsét.
-Nem leszek egy hisztis picsa talpnyalója! Nem én hisztiztem ha valami nem úgy volt ahogy akartam, nem én rakok magamra egy kiló sminket és nem én hajkurászok egy pasit már évek óta. Ugyan édesem feltűnhetne már hogy rohadtul nem kellesz neki. Davidet NEM érdekled.-most volt elég. Unom már Clairet, mindennél jobban. Az hogy engem hibáztat, túl élem. De azt nem tűröm hogy a barátnőim előtt meghazudtoljon.
-Ehhez már semmi közöd! És képzeld...
-Hál' Istennek.-vágtam közbe.
-Jó! Tudod mit menj innen!-rakta le villáját. Felnevettem és legyintettem.
-Majd pont te mondod meg nekem mit csináljak? Ugyan már Claire, legközelebb beköpsz anyucinak? Hol vagyunk az oviba?-Bri is velem nevetett. Szó szerint szakadt a nevetéstől.
-Imádlak Tiff!-karolta át vállam és arcát nyakamba furta. Claire felkapta a tálcáját és beképzelt picsa modjára elindult egy másik asztal felé.-Ezt jól meg mondtad neki.-kacsintott rám nevetve.
-Minek kellett ez?-sóhajtott Lana.
-Tán zavar hogy megbántottam a picike lelkecskéjét? Te is befogsz durcizni?-váltottam komolyra.
-Nem! Haggyuk ezt, kérlek.-tovább beszélgettünk ezt a témát hanyagolva.
-Lana, Malikék mien versenyre mennek?-furdalt a kiváncsiság amióta Styles megemlítette.
-Mennek? Hiszen ők szervezik, és amugy meg motor verseny. Valami más "bandvál" fognak versenyezni. Amolyan banda háború gyanánt.-magyarázta.
-Hol lesz?
-A régi elhagyatott Grayson gyárnál. De miért? Csak nem el akarsz menni?-mosolyodott el.
-Nem! Csak kérdeztem.-Persze hogy elakartam menni. Tudni akartam miért olyan hirhedtek ezek a versenyek.
-Ha mégis eljönnél akkor szívesen látunk. Én ott leszek.-kacsintott.
-De ő nem megy oda! Tiffany nem mehetsz. Tudod hogy mi lesz ha a szüleid megtudják. Tiff kérlek.-kérlelt Brittany.
-Szóval máris közéjük tartozol?-kérdeztem nem törödve Brivel.
-Hagyuk ezt!- hagytam. Szerencsére a napfolyamán nem láttam többet a Fürtöst, sem Malikot. Tesi volt az utolsó óránk.
-Mára van programod?-fordult felém barátnőm.
-Nem, nincs.-mosolyogtam vissza rá. De lesz.
-Akkor kori? Olyan régen voltunk bárhol is együtt. Kérlek Tiffy.-indig megnevetett amikor így hívott, pontosan tudta h ezt csak tőlle tűröm el és mindig bele megyek ilyenkor a dolgokba. Most sem volt másképp.
-Benne vagyok Bri.-kacsintottam rá majd bele bújtam bokacsizmámba. Felkaptuk a táskáink és kiléptünk az öltözőből. Most is több szempár szegeződőtt ránk, mint azt szerettem volna. Pár srác füttyentgetni kezdett de mi csak jót szórakoztunk rajtuk. Nem vettük soha sem komolyan őket. Poénból kibontottam copfom és megráztam a hajam mire sutyorgás támadt, egyikük pedig felmordul. Kimentünk az ajtón majd lepacsiztunk és elindultunk a szekrényünk felé. Egymás mellett voltak a szekrényeink. Leraktuk a tesi cuccainkat majd felkaptuk táskáinkat és elindulrunk ki. Hűvős kora téli levegő csapta meg arcom. Nem szerettem a telet. Talán csak a korcsolyázás tudott egyedül lelkesíteni benne.
-Rakjuk le hozzánk a cuccaink.-vetettem fel. Elmentünk hozzánk ahol leraktuk a táskáink majd a gárázsból kiszedtük a korijainkat.
-Ma nem lesznek otthon anyáék szóval sokáig lehetünk.-mosolygott.
-Jobb ötletem van.-megvártam még rám figyel.-Aludj nállunk. Mint régen. Emlékszel mien volt amikor csajos napot tartottunk? Vagy a csoki-cuki napokra? Amikor együtt voltunk mindig külföldön?-tudom, h neki is hiányzott. Ahogyan nekem is. A közös film nézések. A "Ki tudd meg több popcornt enni?" versenyeink. A beszélgetéseink. Hiányzott egy biztató ölelés is, egy hosszú szoros ölelés ami erőt ad és tudod hogy számíthattok  egymásra. Egyszóval minden hiányzott. Bólintott, oda lépett és átölelt.
-Borzalmasan hiányzik...-suttogta.-De tudod hogy egyikönknek sincs ideje. Annyira sajnálom. Bármi történjék is én itt vagyok neked.-könnyek szöktek a szemembe. Mikor mindenki elhagyott ő itt volt. Mikor minden fájt, lelket öntött belém. Ő mindig vidám volt, mindig mosolygott. Soha sem láttam igazán szomorúnak. Mindig is olyan szerettem volna lenni mint ő. Önzetlen, szerény, vidám, jó szívű és a legjobb barátnő akit valaha el is tudtam volna képzelni.
(1. Brittany, 2. Tiffany szettje)

2 megjegyzés: