6.fejezet

Ez a rész elég szomorú lett. De inkáb nem fűznék hozzá semmit. Jó olvasást!
Xx Stelly

A közeli erdőben egy patakparton ültem. Kellett egy kis magány. Szerencsére tegnap az eset óta nem jött vissza a suliba. Ma szombat gyanánt is korán keltem. Valami ide vonzott. Régen nem boltam itt. Akkor jártam ide miután Zayn... Szerettem egyedül lenni, hallgatni a madarak vidám csivitelését, a patak vad, s szabad csobogását, a fák susogását. Olyan nyugalmat áraszt ez a hely. Egy szikla darabon ültem teljes csendben. A mobilom kikapcsoltam. Csak anya tudja hol vagyok, és a lelkére kötöttem, hogy senkinek se mondja el. Tegnap óta Harryn jár az eszem. Újra és újra lepörgetem magam előtt a jelenetet mikor megállította Zaynt, de mind hiába...azóta sem látom értelmét. Semmi haszna nincs abból ha Zayn nem üt meg engem. Oly' sokszor megtette előtte, akkor miért pont most ne viselném el? Kivül foltok és hegek, belül porrá zúzott szív. Ez voltam én. Minden egy februári nappal kezdődött, akkor kezdett darabokra hullani az életem. Egy lány, ő volt az kibe minden reményem benne volt. Borzalmasan hülye voltam. Nem tudom mi lett velem, de egy idő után nem tudtan elviselni a stilúsát.  Nem mondtam meg neki soha, mert...féltem (?). Nem tudom, igazából nem ez a jó szó, csak...még mindig nem tudom pedig olyan régen volt. A márciust kínokközt átvészeltem. Az április...ez az a hónap amit soha többé nem szeretek. Azt hittem nem lehet jobban megtörve lenni és ekkor jöttem rá, hogy ez semmi egy igazi kínhoz. Az igazi sokk akkor ért mikor megtudtam, hogy Jeff bácsikám halott. Rosszul lett és komába esett, Németországból tartott haza fele, bevitték a kórházba. Az intenzív osztályra vitték. 3 napig küzdöttek az életéért majd....lekapcsolták a gépekről és teljes agyhalottnak nyilvánítottak. Megzuhantam...teljes mély sötétségben voltam. Még lélegezni is fájt. Emlékeztem minden pillanatra amit vele töltöttem. Mielőtt elment megigérte, hogy elvisz valahova, hogy elfelejtsek egy kicsit mindent. Elvitt valahova...egy olyan borzalmas helyre ahol mindent elfeledtem rajta kívűl. Igaza volt. A temetésén a koporsója mellett mentem mindenkitől elvonulva, és csendesen hullajtva könnyeimet. Próbáltam magam azt mondogatni, hogy ez egy rossz álom aminek mindjárt vége, felébredek és minden jobb lesz. Boldogan és gondtalanul élhetem az életem. Nem ébredtem fel azóta se. Mikor leengedték a koporsót és körbe néztem, mindenhol lehajtott fejű, zokogó emberek. Tudatosult bennem, hogy ez nem álom. Vettem egy mély lélegzetet majd elsőként dobtam a földet és a virágot a gödörbe. Letöröltem könnyeim és erőt vettem magamon.-Nézzétek! Annyira fáj, hogy már nem érzem!-mondtam magamba. Persze, hogy ez nem így volt, csak utálok mások előtt sírni. Egy könnyfolyt végig arcomon ahogy a patakot néztem. Ide jártunk ki mindig Jeff bácsival. Halvány mosoly jelent meg arcomon. Mikor már azt hittem minden rendben, jött Zayn. Annyira megtört voltam, hogy hittem neki. Ragaszkódtam hozzá, ő pedig ezt fantasztikusan tudva kihasznált. Újra a sötét legmélyére kerültem és még meg is voltam alázva. Aznap kint feküdtem a közeli réten és a csillagokat néztem. Volt az egyikben valami ami megfogott. Jeff bácsi jutott eszembe. Lehunytam szemem és láttam magam előtt ahogy biztatón mosolyog és azt mondja itt vagyok neked. Másnap az ágyamban ébredtem. Jason szerint teljesen eszméletemet vesztettem, mentőt hívtak akik azt mondták csak túl kimerült vagyok, mind testileg, mind lelkileg. Csak pihennem kellett. Jason mindennap mellettem volt. Velem aludt, dudolt hogy aludni tudjak és ne gyötörjenek rémálmok. Nap, mint nap szorosan ölelt egészéjszaka és szívfájdalmam egyre csak enyhült, végre tudtam aludni. Bár néha még most is vannak rémálmaim, anya szerint álmomban ilyenkor zokogva kiabálok. Jason mindig azonnal ott terem és karjai közé von és pedig, mintha semmi sem történt volna. Nagyon szoros kötelék van Jas és köztem. Észre se vettem, hogy időközben a fűvet tépkedem. Túl feszült voltam. Túl nem tudtam még hova tartozom...

5.fejezet

És egy újabb rész. Ez olyan, mint egy könyv, nem tudod letenni. Csak íród szóról szóra, betűről betűre a szavakat gondolkodás nélkül, csak a képeket látod magad előtt és az valahogy a papírra vetődnek. Fantasztikus érzés. Aki még nem tapasztalta nem tudja mit hagyott ki. Szóval jó olvasást!
Xx Stelly

Noah mindennap elhozott a suliba. A rutinunk szerint csókot váltottunk majd kiszáltunk a kocsiból. Lana egyből rohant oda míg Noah átkarolt.
-Tiff!-mosolygot.
-Lana!-küldtem felé egy puszit. A bátyámék is ekkor érkeztek meg. Willék lepacsiztak Noahval majd a szokásos módon felénk biccentettek. Jas feszült volt ami koránt sem tetszett. Szikrázott a szeme és a suli udvart pásztázta, elég alaposan. Valakit keresett. Egésznap próbáltam szemmel tartani amennyire csak lehetett. Amióta Zayn vissza térhetett a sulinkba elég ingerlékeny. Nem akartam, hogy bármi hasonló történjen mint múltkor. Zaynnél aznap is ott volt a már jól ismert zsebkése. Azóta ékesíti a bátyám karját egy hosszanti vágás. Fehér kötés takarta a kezét. Borzalmas volt ránézni. Épp a folyóson sétáltam Lanaval mikor a göndör meg Malik velünk szembe jött.
-Khm...ribanc!-bökte oldalba a göndört mire hátra fordultam. Most telt be a pohár.
-Mond a szemembe!-kiáltottam oda mire megfordult és azonnyomba előttem termett. Nem kellett volna, hülye vagyok! De már nem hátrálhatok meg. Ilyenkor, se Noah, sem a bátyáim nincsenek a közelben, de még Peterék se. A falnak nyomott és közel hajolt. Éreztem gusztustalan leheletét az arcomon.
-Nem akarom, hogy bajod essen szóval ne kérd.-mondta túlságosan is higgadtan.
-Soha sem érdekelt, hogy fáj e valami vagy sem.-próbáltam ugyan olyan higgadt lenni, mint ő. Több kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy ezen egyszer át kell esnünk, de azt nem gondoltam volna, hogy a folyóson kell majd megvitatnunk. Vágni lehetett köztünk a feszültséget. Pattanásig feszült minden idegem. Kiszámíthatatlan volt. Annyira nyugodt a helyzethez képest. Több szempárt éreztem magamon, mint amennyit valaha is akartam. 
-Mindig ellenkeztél.-vonta fel szemöldökét.
-Nem. Belementem az üzleteidbe is. Felfogtad, hogy az életem is kockáztattam még te a segged a volán mögött meresztetted és bámultál?!-kikellett mondanom még ha itt is.
-De nem történt és ott voltam szóval ne rinyálj!-szórt szikrákat szeme.
-Oh, ne rinyáljak?! Tényleg Malik, csak ennyire tellett?! Még te másokkal dugtál én hűséges voltam, de honnan is tudnád mi ez a szó. Miért is te vagy a "banda" vezére?! Te voltál az aki elsőként erőszakolt meg egy lányt aki tényleg szeretett és hitt benned?!-felém lendítette a kezét. Felkészültem a fájdalomra. Megállt a keze a levegőbe, egy kéz szorult a csuklója köré.
-Ne merd! Elég balhét okoztál már.-mondta az ismerős mély hang. Zayn küzdött magával majd mikor a göndör eleresztette a csuklóját, le engedte azt. Elsétált dühösen, pár szekrény ajtóba bele vágott. Felém fordult a göndör.
-Mázlid volt, hogy itt voltam...megint. Harry vagyok.-mosolygott halványan. Még helyesnek is mondanám ha nem lenne Malik csatlósa.
-Tiffany, és köszi...megint.-Lana vigyorgott, nem láttam de éreztem magamon a vigyorát.
-Tudod kit kell hívni ha bajban vagy.-kacsintott majd Zayn után ment. Sóhajtottam, majd Lana felé fordultam. Tényleg vigyorgott, ha így lenne ötösöm a lottón.
-Büszke vagyok! Jól megmondtad neki! De ne flörtölgess azzal a sráccal.-nevette el magát. Mondtam volna, hogy nem flörtöltem vele, de hiába is tiltakoztam volna.
-Tiffany!-hallottam meg Noah hangját aki felém rohant. Mikor oda ért a karjába vont, és a hajamba puszilt.-Styles mondta, hogy mi történt. Jól vagy kicsim? Ugye nem ért hozzád?-nézett rám aggódóan. Harry szólt neki, de arról nem, hogy miatta nincs bajom? Ez neki mégis mire jó?!

4.fejezet

Sziasztok! Ezt a részt egy élmény volt megírni. Sokat segített benne baránőm akiről Lana mintáztam. Köszönöm a mai napot te perverz állat. Remélem sok ilyen napunk lesz még cica! 😂😘😜
Jó olvasást, és kérek vissza jelzéseket!
Xx Stelly

Épp írtam a fizika anyagot mikor egy cetli landolt előttem. Szét hajtogattam és megnéztem.
"Suli után pláza?"
Nem írta oda az írója, hogy ki az de nem is kellett. Pontosan tudtam ki az, a barátnőm Lana. Gyermek korunk óta ismerjük egymást. Vissza firkantottam neki egy "Miaz, hogy cica ;)"-át, és vissza dobtam a fecnit. Elolvasta majd felém fordult és rám kacsintott. Régóta játszuk már ezt a játékot, sokszor a többiek idegére is megyünk ezzel. Úgy imádom a csajt, benne teljesen megbízok. Ő végre nem az a hülye picsa aki kibeszéli a másikat, de  közbe nyal neki. Gyorsan véget ért a nap, épp a cuccomat pakoltam mikor valaki összeborzolta a hajam . Elmosolyodtam, és gyorsan bedobtam a táskámba a cuccaimat, majd megfordultam.
-Mehetünk Tiff?-kacsintott rám. Mégjobban mosolyogtam.
-Persze. Jasonék haza dobják a táskáinkat.
Bementünk a plázába mire Lana egy számomra még ismeretlen bolt felé húzott.
-Hey! Mit akarsz OTT?!-néztem kérdőn, mire ő jót nevetett.
-Majd meglátod, élvezni fogod.-kacsintott. Bementünk. Elszégyeltem magam. Soha sem jöttem volna ide be magamtól.-Szórakozzunk. Neked van pasid nekem nincs. Arra gon...
-Noah nem a pasim.-szakítottam félbe mire elcsitított.
-Szóval játszunk elképzelőset.-nem tetszett az önelégült mosolya. Mielőtt megszólalhattam volna oda húzott a pasi "ruhákhoz", ha azokat még ruháknak lehet nevezni.-Láttad már valaha is Noaht félmeztelen?
-Egyszer de...-kezdtem.
-Csitt! Nem vagyok többre kiváncsi. A lényeg hogy igen. Válassz egy szerkót neki.-vigyorgott. Csak néztem rá.-Ajj, ne már Tiff! Nem lesz ebből semmi, csináld már! Figyi.-kiválasztott egy tűzoltó "jelmezt" és kajánul elmosolyodott.-Hmm, mondjuk legyen Aiden. Elképzelem Aident ebben. Aztán ahogyan leveszi magáról. Végig nézek rajta teljes egészében. Ahogyan a boxere feszül rajta és, hogy az anyag al...-befogtam a száját.
-Fogd be! Le esett!-nevettem bár még mindig kicsit feszélyezve éreztem magam. Lehámozta kezem a szájáról.
-Egy feltétellel.-kacsintott. Sóhajtottam, mire mosolyogva folytatta.-Képzeld el Noaht ahogy levesz magáról egyet az itt található ruhákból, csak neked!-hangsúlyozta az utolsó részét. Elpirultam.-Szabad pirulni de akkor hajrá, válassz egyet és mond el nekem mit csinál az a sexisten.-elmosolyodtam majd kiválasztottam egy katona "ruhát", Lanara néztem aki bólintott. Mosz vagy soha.Vettem egy mély levegőt majd bele kezdtem.
-Előttem áll. Felém közeledik. Hívogat, fel állok és felé lépek. Elkezdem levetkőztetni mire önelégült mosoly terül el arcán és mégközelebb jön. Végig simitók felső testén.-szaggatottan szívtam be a levegőt és ajkamba hataptam.- Egyre lejjebb haladok. Már csak egy terepmintás boxer van rajta, ami kezd szűkös lenni. A szélével játszok mikor hozzám nyomja magát. Felnyögök és...
-Túlságosan is bele jöttél baby.-nevetett fel mire elpirultam.-Jó, hogy nem ujjaztad meg magad itt a helyszínen. Én benedvesedtem ettől.-nevettünk együtt. Ezt még egy darabig folytattuk majd új játékkal rukkolt elő. Egymásnak választottunk ruhákat. Tudtuk egymás méreteit.
-(...)és majd csak akkor nézheti meg a másik mikor kimentünk az üzletből és muszály legalább egyszer felvenni egy pasi előtt.-vigyorgott ördögien. Teljesen felvoltam pörögve. Végre megtaláltam a legvadabb konbinációt. Egy fekete hálós harisnya kötőt, hozzá egy tangát és egy melltartónak nevezett valamit aminek talán csak a formája hasonlított az erdetire. Jót nevettem magamba. Lopakodva mentem a pénztárhoz nehogy találkozzak Lanaval. Gyorsan kifizettem majd kimentem a bolt elé. Nem sokára Lana is megjelent. Ördögien mosolyogtunk egymásra majd átnyújtottuk a zacskókat.
-Új szabály! Csak otthon szabad megnézni.-nevettünk fel mindketten mert tudtuk hogy a helyszínen megölnénk egymást. Haza mentünk, köszöntünk a bátyáméknak. Anyáék szerencsénkre nem voltak otthon és csak későn jönnek. Felszaladtunk a szobámba. Becsuktam az ajtót kulcsra majd egyszerre szedtük ki a ruha darabokat a szatyrokból. Meglepődve, és nevetve néztem az inkább anyag mintsem ruha darabokat. Egy fekete szatén, ujjatlan kesztyű, egy rendőr sapka, combharisnya, egy fekete bőr ruha és egy...plüss bilincs (?!). Kb. Lana is addigra ért a darabok kiszedésével véget mikor én. Szakadtunk a röhögéstől ahogy egymásra néztünk.
-Hülye picsa!-vihogtam.
-Hülye ribanc!-utánzott. Csak álltunk egymással szembe és nem tudtuk abbahagyni a nevetést.
-Biztos sexy lesz Noahn az a bilincs.-kacsintott nevetve. Mire még hangosabban nevettem fel és eldöltünk az ágyamon. Ez a nap jobb nem is lehetett volna.

3.fejezet

Sziasztok! Kicsit rövid lett, sajnálom. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket.
xx Stelly

Reggel arra keltem hogy imádott kiscicám bökdös. Péntek van. Adtam egy puszit a buksijára majd kikeltem az ágyból és elkezdtem öltözni. Ma Noah jön értem. Három napja hogy megcsókolt, azóta meg tudtam róla egy pár dolgot. Például, hogy tud gitározni...Zayn is tudot. Na jó, abba kell hagynom. Kedd óta valahogy mondig bele furakszik a gondolataimba. Még az álmaimba is...azelőtt csak a rémálmaimban láttam, de most édeskés, mennyei álmaimba is beférközik. Nem mondom hogy nem félek tőlle, de más az a Zayn aki az álmaimban van, mint akit valójában látok nap mint nap. Mikor megismertem naivan azt gondoltam a rossz fiús külső egy érző szívet takar. Magam sem értem, hogyan lehettem ennyire naiv. Szerelmes voltál.-jegyzi meg egy hang a fejemben. Nem! Nem voltam soha sem szerelmes Zayn Malikba! Vagy....nem, nem voltam. Később rá kellett jönnöm, hogy Zayn nem az akinek gondoltam. Ugyan olyan sötét és érzéketlen, mint kivűl. Előtte is tudtam miket csinál, de apámnak a drogos ügyeit úgy magyaráztam, hogy belerángatták mások. Erről szó sem volt. Általában pedig ő rángatott bele másokat. Egyszer engem is. Bele vitt a hülye kis üzletébe.
*visszaemlékezés*
Zaynnel ültem a kocsiba. Szükségem lett volna arra, hogy valaki fogja a kezem. Minden egyes procikámon tömör félelem áramlott végig. Tudtam mien alakok ezek, tudtam mit akarnak. Bele mentem a piszkos kis játékába. Hittem neki mindenben és tessék, itt ülök a kocsijában és várjuk a másik félt akinek a drog kell. És hogy ehez én minek kellek? "Egy nő bármit eltud adni egy férfinak."-Vallotta Zayn. És igaza volt, ezeknek az embereknek tényleg bármit eltudtam volna adni, persze első sorban én kellettem volna nekik. Tapados bőr nadrág, magassarkú és egy topp. Szigoruan fekete. Zayn szerint tökéletesen kiemeli amit egy nőn ki kell, és ez az előnyünkre válik. Neki az előnyére, nekem nem igazán jó ha álló farkú, kanos, perverz állatok csorgatják a nyálukat és bármikor nekem eshetnek.
-Itt vannak cica. Csak ügyesen.-kacsintott rám.-Itt leszek.-nyugtatott meg valamennyire majd megcsókolt. Soha sem csókolt még lágyan, mindig benne volt a vágy és az erőszak, nekem mégis tetszett. Kiszálltam a kocsiból. Láttam azt a mocskos vigyort az arcukon.
-Hello szépségem.-vigyorgott. Bár nem álltam hozzá közel mégis éreztem, hogy erős pia szagot áraszt. Válaszoltam volna neki, de Zayn megtiltotta. Átnyujtottam az árut mire magához rántott, nem ellenkezhettem, hagynom kellett. Megcsókolt, a keze pedig a fenekemen volt. Annyira, de annyira utáltam magam amiért ebbe bele mentem. Erőszakosan csókolt, gusztustalan volt, de viszonoznom kellett gesztusát. Ráerőltettem magam és megtettem. Mikor végre elengedett oda adta a pénzt. Beszálltam a kocsiba, vissza Zaynhez. Átadtam neki a pénzt, mire ő is megcsókolt. Most nem esett jól, nagyon nem.
*Visszaemlékezés vége*
Felöltöztem. Felvettem egy farmert, egy barack színű pulcsit és kedvenc bézs magassarkú cipőmet. Felraktam egy kis szájfényt, meg egy kis sminket. Megcsináltam a hajam majd lementem. Épp akkor toppant be Noah az ajtón. Oda sétáltam hozzá. Két puszival üdvözölt.
-Na mehetünk?-mosolygott rám azzal az édes mosolyával. Olyan félénk volt, és ez tetszett benne.
-Persze. Szia anya!-kiáltottam be, majd kézen fogtuk egymást. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, beszáltam. Megkerülte a járművet és beült mellém majd beindította a kocsit.

2.fejezet

Elnézést a helyesírási hibák miatt ha vannak, siettem.
Xx Stelly

(...) Felém indult. Borzalmasan dühös voltam rá, ugyanakkor féltem is tőlle. Egyre csak közeledett. Mindenki minket nézett. Dermedt csend telepedett az ebédlőre, és borzalmasan nyomasztó feszültség. Amikor Zayn és köztem már csak pár lépés volt Jason közénk vágódott. Bennem valami megingott ahogy éreztem hogy a közelemben van.
-Takarodj Malik!-vicsorogta eréjesen bátyám. Félvállról vette, szó szerint leszarta amit mondott.
-Ne állj az utamba, te pöcs.-mondta lekezelőn.
-Mert? Az én hugom! Te pedig nem fogsz hozzá érni vagy csak közelebb menni se!-emelte fel a hangját bátyám.
-És ki fog ebben megakadályozni?
-Én!-lökött rajta Jason egyet. Maliknak sem kellett több, lökdösödni kezdtek majd célba ért az első ütés is, amit Zayn kapott. Gyomorszájon vágták. Nem tudtam és nem is akartam semmit se tenni. Még Jason és Zayn egymást püfölték addig én probáltam kijutni a helységből. Egy magas, barna szemű, izmos srác állított meg ebben.
-Nem mész sehova cica! Most végig nézed azt ami miattad van.-mondta és elzárta előttem az utat. Nem törödtem vele, probáltam kikerülni. Megfogta a csuklom és a falhoz szorított. Pánik fogott el, jól ismertem ezt a mozdulatsort. Vergődtem hogy el engedjen, de túl erősen fogott. Mintha csak a kezem egy sziklából készített satuba fogatták volna. Esélytelen volt szabadulni.
-Engedd el!-mondta egy mély, rekedtes hang amihez nem sokára egy test is társult.-Azt mondtam engedd el!-Egy göndör, barna haju srác volt. Láttam már azelőtt, Zayn banda társa. Az egyetlen magyarázat hogy azt akarja el engedjen ez a srác, hogy majd ő csinál velem valamit. Fogva tartom elengedett. Volt valami a olyan erő a szavaiban amitől én is megijedtem. Úgy látszik Mr. Nagymenő sem volt már annyira biztos vele szembe.
-Malik mondta h nem mehet el, beszéde van vele.-fordult a göndör felé. Az bólintot majd elküldte a srácot.
-Én nem akarok vele beszélni!-jelentettem ki határozottan. Elmosolyodott.
-Sajnálom, de amit mond azt kell tenned.-olyan volt mintha gunyolodott volna. Biztosra veszem tényleg jól szorakozhatott.
-Nektek talán igen, de nekem nem.-sarkon fordultam volna de vissza rántott majd a falhoz nyomott és közelebb hajolt. Furcsa érzést váltott ki belőllem. Valami egyfajta vonzást. Megint megjelent a szorakozott mosolya. Eltoltam, szerencsémre hagyta. Nem szép dolog hátra hagyni a bátyám, de most nem tudom elviselni azt a...
Kimentem az udvarra ahol megláttam Willt a haverjaival, egy padnál ücsörögtek. Oda mentem.
-Tiffany.-biccentetek felém.
-Segítsetek.-néztem végig rajtuk.
-Mi a baj?-kérdezett rá nagyobbik bátyám.
-Jason az ebédlőben verekszik Zaynnel.-mondtam ki egy levegőre mire felpattant, a szemembe nézett és szólásra nyitotta ajkait.
-Maradj itt Noahval.-utasított majd Peterrel és Daviddel az oldalán bementek. Leültem Noah mellé.
-Te jól vagy?-érdeklődött, mire csak kurtán bólintottam. Nem tudom pontosan mi vagyok, de jól biztosan nem. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű újra látni Őt. Tisztában voltam vele, de...nem is tudom. Nem tudom miért lepett meg ennyire az amit most érzek...talán azért mert magam sem tudom miez. Nem szeretem, hiszen bántott. Félek tőlle, de...na ennek a "de"-nek nem szabadna itt lennie.
-Nem úgy nézel ki.-rakta a combomra kezét. Noah mindig is probált közeledni felém én még sem hagytam neki. Semmi bajom vele, egyszerűen csak...félek egy kapcsolattól. Tessék beismertem. Félek, MIATTA félek. Hiába győzködöm magam hogy Noah soha sem tenne velem semmi olyat ami fájna, túl jól ismerem már. Ránéztem. Aggódva pillantott vissza. Arcomra tette a kezét ami eddig a combomon volt és lágyan megcsókolt. Mikor elhajolt mintha megbánás lett volna szemeiben.
-Én...-kezdte de most én csókoltam meg ezzel belé folytva a szót. Mikor elváltunk mosolygot. Végre őszintén mosolygott a közelembe.

1.fejezet

Na itt is lenne az első rész. Remélem tetszeni fog.
XxStelly

Lassan sétált felém. Arcán ördögi vigyor köszönt vissza rám. Valahol legbelül féltem, tudtam mire képes. Szeret. Biztattam magam. Oda ért hozzám majd a falnak szorított, két kezem pedig már a fejem fölött volt. Szorította csuklóim. Nem szerettem amikor ilyen durva. Tudta hogy én még senkivel sem voltam úgy. Durván csókolt, meghúzta alsó ajkam majd áttért a nyakamra. Erősen megszívta, fájdalmamban és élvezettemben felnyögtem. Talán ez bátorította. Nem mintha szüksége lett volna bátorításra. Ujjai erősen tartották csuklóim még másik kezével a nadrágomat szedte le.
-Zayn...ne...-sóhajtottam neki. De nem is érdekelte. Mikor már csak fehérnemű volt rajtam erősen végig szántott fogaival nyakam érzékeny bőrét. Felszisszentem. Zayn elégedetten nézte művét. Oda kaptam a kezem majd mikor elemeltem hogy megnézzem ujjaimon vér volt. Beakartam menni a fürdőbe, de elkapta csipőmet és az ágyra dobott. Felém mászott, polójával pedig kikötözött. Nem tudtam mozogni sem. Fájt ahogy szorította az anyag csuklóimat és bokáimat.
-Ne! Zayn!-félelem uralkodott el rajtam. Láttam szemében az eltökéltséget. Talán azt tervezgethette mit is fog tenni velem, végigmért. Levette melltartom és ajkai a nyakamon lévő fájó pontra tapadtak kiméletlenül. Fájdalmasan nyögtem és ficánkoltam.
-Maradj nyugton! Élvezni fogod.-lehelte nyakamba majd fojtatta ezuttal még keményebben. Felkiáltottam, mire egy kéz csattant arcomon. Megütött. Villant át agyamon. Könnyeim folyni kezdtek, de őt ez sem érdekelte. Miután teljesen levetköztetett, magáról is leszedte a feleslegesnek bizonyuló ruhákat. Újra felettem volt, én pedig tehetetlenül feküdtem alatta.
-Ezt azért hogy ne kiabálj.-kacsintotta majd kipeckelte a számat. Ennél jobban meg sem alázhatott volna. Egy hirtelen mozdulattal bennem volt én pedig üvöltöttem volna fájdalmamban. Tudomást sem véve róla folytatta. Zokogtam és kiabáltam a fájdalomtól. Egy kéz rántott ki ebből a borzalmas extázisból.
-Tiffany...shh...-hallottam bátyám mély és nyugtató hangját.- Itt vagyok. Nincs semmi baj.
Kinyitottam a szemem és nyakába borultam. Zokogtam. Sokszor állmodtam ezt amióta megtörtént. Fegyházba került. Én mégis féltem az utcán, legyen éjjel avagy nappal. Pszichológushoz jártam miatta. A mai napig sírva fakadok ha rágondolok.
-Ez soha többé nem fog megtörténni. Nem hagyom.- simogatta hajam Will. Mindig is magát hibáztatta hogy ez megtörtént. Aznap este elment a barátaival szórakozni így kettesben maradtam Zaynnel a házban. Azt mondta ha ő ott van ez nem történik meg. Ahogy azt a fekete hajú rémséget ismertem, nem érdekelte volna hogy ki van még ott. Ennek már vagy 1 éve, mégis olyan frissen érint. Lassan nyomott el az álom Will karjaiba. Reggel ő keltett. Megkezdődött a tanév. Gyorsan felöltöztem, megreggeliztem majd Willt és engem legidősebb bátyám Jason hozott el a suliba.
-Vigyázz rá öcskös!-kiabált oda Willnek majd eltünt a haverjaival.
-Nem kell bébi csösz.-fordultam a szőkeség felé. Nem érdekelte és ment előre hogy kövessem. Olyan makacs. A nap viszonylag gyorsan ment. Épp az ebédlőben ültem barátnőimmel, persze Will közelében mikor egy csapat srác lépett be az ajtón. Egy srácon akadt meg a szemem kinek feketés haja volt és sötét szeme. Túl jól ismertem azt a szempárt. Borzongás futott rajtam végig. Ő volt az. A lányok és báttyám is oda kapták tekintetüket. Will ösztönösen ugrásra kész volt.
-Nem lesz semmi baj...-probáltam nyugtatni talán mindkettőnket. Felém pillantott és az utoljára látott ördögi vigyor jelent meg arcán. Menekülni akartam, de lábam a földbe gyökerezett. Felém indult.

Prológus

Sziasztok! Újra indítottam a blogom. Kisebb változtatások történtek. Egyenlőre itt a prológus.
xxStelly

Nem akartam megváltoztatni csak egyensúlyba hozni a sőtét és a jó oldalát. Kicsit a fény felé vezetni,  megmutatni neki h a sőtét nem jó. Makacs volt, borzalmasan makacs de nem érdekelt. Szerettem, mindennél jobban szerettem. Vonzott a puszta jelenléte. Vágytam az érintésére, még a sőtét oldala is csábított. Nem hitte el hogy ő egy angyal, azt mondta ha az is akkor egy bukott angyal. Mindenkit elakart magától taszítani. A félelmetes külső mögött egy érzékeny, szeretetre és tördödésre vágyó fiú állt. Egy állarc mögé relytőzött, én pedig meg akartam fejteni őt. Megismerni minden négyzet centijét, tudni hogy mire hogyan reagál, teljesen ki ismerni. Olyan hirtelen és váratlan szökött szemébe a sőtétség hogy néha megilyesztett. Mikor először megláttam sőtét tekintetét a hideg végig szaladt testemen libabört hagyva maga után. Szúros tekintete perzselt és menekülni akartam, futni. A levegő folytogatóvá vált ahogy végig mért tetőtől talpig. Féltem és valahol undorodtam is tőlle. De ez valahogy szeretetté vált...vonzodásá.
Nem akartam és nem is tudtam volna nélküle létezni.